SzázSzó 2023

Az Ujhelyi István (Esély Közösség) és Horgas Péter (Civil Bázis) által életre hívott és 2023. szeptember 9-én a Margit-szigeten megtartott SzázSzó Találkozó nem akart több lenni, mint ami: a korábban legendássá vált balatonszárszói piknikek hagyományait követő, de egy új hagyományt teremtő, nyárvégi közéleti összejövetel, ahol kimondjuk, amit gondolunk egymásról és magunkról, a közös országunkról, az uralkodó rendszerről. Ezt a küldetését – szerénytelenség és elfogultság nélkül állíthatjuk – beteljesítette a program. Tudtuk, hogy a nem kormánypárti nyilvánosság egy része kisujjeltartva fanyalogni fog rajta, bármi is történik. Tudtuk, hogy az ellenzéki közélet milyen reményvesztett és lemondó hangulatban van, valamint hányan nem mernek előbújni és csak egy titkolni vágyott üzenetben jelzik: nagyon velünk vannak, de értsük meg, nem jöhetnek, nem lehet. De tudtuk azt is, hogy valakiknek újra el kell kezdeni a párbeszédet és a kibeszélést, a közös szavak megtalálását és a zárványbuborékok kifakasztását. Hogy nem szabad félnünk kimondani bizonyos félt igazságokat, nem szabad gátolnunk bizonyos dogmák és berögződések meghaladását. Hogy ideje meghallgatni egymást és új gondolatokat, új arcokat, új jövőképet keresni. Hogy legalább meg kell próbálni elindítani valamit.

Az első SzázSzó Találkozón kétszáz meghívott között tizennyolc civil szervezet és nyolc szakszervezet képviseltette magát, de jelen voltak neves közéleti szereplők, gazdasági szakemberek és művészek, valamint – és ez talán az egyik legfontosabb – a közéletet alakító fiatalok, például az utóbbi időben aktív szerepet vállaló diákmozgalmak képviselői is. Kifejezetten inspiráló volt például Kuncze Gábor volt belügyminiszter és Perlaki-Borsos Noel, az Egységes Diákfront képviselőjének közös beszélgetése, amelyben két távoli politikusi generáció, egymástól sok mindenben távoli világlátás találkozott. Rendkívül felemelő és megható volt Jordán Tamás színművész előadása a beszélgetések között, attól pedig most is a hideg ráz mindannyiunkat, ahogy Szalai Kriszta színművésznő felolvasta Traski Viktor üzenetét, amelyet az ukrán frontról küldött az ungvári egyetem önkéntes honvédő katonai szolgálatot vállalt tanára. „Fontos nem csak összegyűlni – habár ez is egy nagyon nagy eredmény -, de hallani is a másikat” – üzente Traski, folyamatos, gyilkos bombázások közepette. De hasonlóan fontos volt Bajnai Gordon volt kormányfő üzenete is, aki – miután személyesen nem tudott jelen lenni – többek között azt írta a találkozó résztvevőinek: Magyarország polgárainak hamarosan választania kell a NER és Európa között. „A döntési helyzet hamarosan előállhat. Az Európa-ellenes kampány már évek óta folyik. Kompország horgonyán fürge ujjak már bontogatják a csomókat” – figyelmeztetett Bajnai.

Figyelmeztetett Nagy Zsolt színművész is, aki pőre egyenességgel szembesített minket és velünk együtt a teljes ellenzéki nyilvánosságot is azzal, hogy csak „dagasztjuk a szart”, pofázás helyett tenni kellene, például erősebb jelenléttel és szolidaritással a tanárok és diákok melletti tüntetéseken. A mindig fanyalgó nyilvánosság egy része Zsolt – fontos és őszinte – szavain kajánkodott, pedig épp a lényeget nem látták: ennek a találkozónak az is az egyik küldetése volt (és lesz a jövőben is), hogy végre ne kerülgessünk bizonyos kérdéseket, és merjünk saját magunkkal szemben is kritikusok lenni. Ha karcosan, hát úgy. Legalább többen figyelnek.

Minden elhangzott kérdésben, minden egyes szakértői meglátásban, minden elmondott verssorban és minden karcosan kikiáltott mondatban fontos igazságok voltak, amelyek csak előre visznek mindannyiunkat. Büszkék vagyunk arra, hogy a részesei, szervezői voltunk az első SzázSzó Találkozónak. Büszkék vagyunk arra, hogy sokezer forintot gyűjtöttünk össze a helyszínen szervezett jótékonysági aukcióval, amely az Iványi Gábor vezette közösség fenntartásában működő egyik általános iskola életben maradását fogja segíteni. Büszkék vagyunk arra, hogy sikerült létrehozni a közéletünk különböző generációinak egy rendhagyó és hagyományteremtő találkozóját. Büszkék vagyunk arra, hogy minden nehézség és gáncs ellenére olyan közösségi élménnyel távoztunk, amely azt követeli: folytatása következik! Így lesz. Százszor is így lesz.

Mert „szárszónak” is egy a vége: szükségünk van jövőképre!

Folytatjuk!